Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bori, a kutyánk...

Az, hogy mit jelent nekünk, nehéz szavakba foglalni.

Állandóan mozgásban van, velünk együtt.  Az elmúlt években igazi "munkakutyává" vált. Sajnos nem a disznózás terén, hanem az állatorvosi munkánkban. Egyesek szerint egy lóherélést már önállóan is el tudna végezni, annyiszor nézte végig. A rendelőben pedig különösen a nyulak, macskák és tengerimalacok gyógyászata érdekli, ilyenkor mindig lelkesen asszisztál(na).


KépRendszeresen kimutatja, mennyire szeret minket, főleg este hét és nyolc között, ugyanis ekkortájt kapja a vacsoráját. Érdekes, hogy a házban egy hangja sincs, ha szeretne valamit,  általában csak mereven szuggerál minket.

A kapu őrzése persze már más hangnemben zajlik.

Az erdei séták során csak akkor lép le fél-egy órára, mikor a vadászok lövésre emelt puskákkal állnak a domb másik oldalán. Az első 5 infarktusunkat neki köszönhetjük. Talán ezért is lett a "szívünk csücske".